Vízminőség

Kis települések névtelen benzinkútját gyakran elkerüljük, nehogy az autónk károsodjon, ha véletlenül az üzemanyag rossz minőségű. Saját szervezetünkre is érdemes hasonlóan nézni és megfontolni mivel üzemeltetjük.

Csapvíz

A csapvíz, melyet italaink, ételeink készítéséhez használunk a vízművek által megszűrt és klórral fertőtlenített víz. Ezeknek a vízszűrő berendezéseknek a technológiája az évtizedekkel ezelőtti, sokkal tisztább vízkészletek minőségéhez lett kialakítva. Mivel a folyókba, talajba visszaengedett szennyvizet egyáltalán nem vagy csak fizikai szennyeződésektől szűrjük, így a szennyvízből származó vegyszerek, antibiotikum és hormonmaradványok a szennyvízzel együtt visszaszivárognak vízkészleteinkbe, fokozatosan elszennyezve azt. Ehhez a folyamathoz jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági tevékenység révén a talajba jutó nagy mennyiségű műtrágya és permetszer is.

Ezt az egyre szennyeződő vízkészletet pumpáljuk újra és újra a vezetékes vízhálózatba, a szennyezés mértékéhez képest jelentéktelen szűrést követően. A folyamat nem egyik napról a másikra fejti ki hatását, több évtized szennyezése kellett ahhoz, hogy a körforgás végén ivóvizünkben visszaköszönjenek a csatornába juttatott anyagok. Így a vízbe az emberi tevékenység révén már több 10 000 féle szennyezőanyag kerülhet, azonban 100-nál is kevesebb azoknak a száma, amelyekre szűrési határérték létezik. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, azt elképzelnünk is nehéz. Különösen, mert a csapból folyó víz tisztának tűnik, mégha a klórtól olykor kellemetlen szagú is. Ha példaként megnézzük a gyom- és rovarirtószerekre a 201/2001 Kormányrendeletben meghatározott határértéket, 0.5 g/liter értéket találunk. Vagyis ez azt jelenti, hogy a határérték betartása mellett is megihatunk akár fél kilogramm rovaritószert is évente! Emellett sok más szennyező is lehet vizünkben, amire még mérési határérték és szabályozás sincsen, bár láthatóan a szabályozás sem túl megnyugtató.
A magas szabvány értékek feltehetőleg azzal magyarázhatók, hogy a vezetékes víznek a kívánt ipari méretekben könnyen előállíthatónak kell lennie, hiszen nem teszünk különbséget a csapvíz felhasználás 98% -át kitevő takarításra, locsolásra, tisztálkodásra vagy ipari célokra szánt víz és a valódi ivóvíz között. A tiszta víz nagyon értékes és nehezen hozzáférhető, ne bízzunk abban, hogy még ma is teljesen tiszta ivóvizet kaphatunk a hálózatból a jelenlegi kb. 5 fillér / liter áron.

Elgondolkoztató, hogy mekkora veszélyt jelent önmagában az a tény, hogy a legtöbb fenti szennyező előfordulásáról még részletes kimutatásaink sincsenek. Van helyette klór, amit bőségesen adagolunk ivóvizünkbe fertőtlenítés céljából. A klórnak kitűnő fertőtlenítő hatása van, hatékonyan pusztítja a mikroorganizmusokat. A harci gázként is használt anyag nem csak kellemetlen ízű és szagú, de intenzív rombolást is végez minden élő szervezetben. Nem véletlen, hogy tilos csecsemőknek klóros csapvizet adni, és nem javasolt abban fürdetni sem (egy fürdés alatt bőrünkön keresztül annyi klór jut szervezetünkbe, mintha több pohár klóros vizet meginnánk).

A klór hatása az emberi szervezetre

Klór hatására az emberi szervezetben lévő jótékony mikroorganizmusok is elpusztulnak, melyeknek folyamatosan jelentős szerepük van anyagcserénkben. Ez a szervezet védekező képességét is jelentősen csökkenti, ezáltal fogékonnyá válhat különféle betegségekre. Az így kialakult betegségek egyik legveszélyesebb fajtája a szervezet elpenészesedése. A klór ráadásul a szervezetben rákkeltő kloridvinilre és kloridbenzoátra alakul át. A klórozás önmagában elegendő ok lenne arra, hogy az ember kizárólag tisztított vizet fogyasszon.

Szerencsére a klór forralás során távozik a vízből (a légterünkbe), így szükség esetén bármikor tudunk klórmentes vizet előállítani. Hasonlóan, a főzésnél felhasznált csapvízből is távozik a klór jelentős része, azonban a többi szennyezőanyag ott marad ételeinkben.

Palackozott ásványvizek

Az ember évezredeken keresztül kizárólag felszíni vizeket fogyasztott - tavak, folyók alacsony ásványianyag tartalmú vizét -, melyek a természet által biztosított desztillálási folyamaton mentek keresztül, így mentesek voltak minden szennyeződéstől, és oldott ásványi anyagokat is csak igen csekély mértékben tartalmaztak. A legtisztább magashegyi forrásvizek szinte egyáltalán nem tartalmaznak oldott ásványi anyagokat. Vízfogyasztási szokásaink a felszíni vizek fokozatos, intenzív szennyezésével kezdtek megváltozni, és fordultunk a még érintetlen, mélyről jövő ásványvizekhez.

Az üzletek polcain lévő palackozott vizek egy része felszínközeli kutakból vagy esetenként csapvízből - tisztítás, fertőtlenítés és ásványosítás után - kicsomagolt víz. Mivel a víznyerő helyek nincsenek elég mélyen ahhoz, hogy a felszíni szennyeződésektől mentesek legyenek, ezért a víz a csapvízben is meglévő szennyeződéseket tartalmazhatja.
A jó minőségű, mély kutakból származó ásványvizek érintetlen vízkészletekből származnak és mentesek az emberi tevékenység szennyezéseitől. Azonban ezeknek a vizeknek pont az embertől való nagy távolság a problémája. Az ilyen éretlen vízhez az ember természetes módon ritkán jutna hozzá, ezért fizikai jellemzőihez sem alkalmazkodott. Ezek a vizek a kőzetekből nagy mennyiségű ásványi anyagot oldanak ki, illetve a föld belsejében lévő természetes radioaktiv sugárzás éri őket.

Ásványi anyagok

Az ásványvizek a felszíni vizekhez képest 20-50-szeres ásványianyag tartalommal rendelkeznek. Ezek szervetlen ásványok, melyeket az emberi szervezet alapvetően nem képes hasznosítani. Testünk a növények által már szerves kötésbe rendezett ásványi anyagokat tudja feldolgozni, a szervetlen ásványok nagy része felesleges anyagként jelenik meg testünkben, melyek a kiválasztórendszert terhelik. A legtöbb ásványvíz összetétele miatt csak kúraszerű fogyasztásra alkalmas.
A szervezetbe juttatott, de fel nem használt ásványianyag a különböző testszövetekben,  izületekben, a keringési rendszerben rakódik le, jelentősen hozzájárulva a vesekő vagy érelmeszesedés kialakulásához. Az érfal rugalmasságának elvesztéséhez az a cementkemény lerakódás is hozzájárul, amely a koleszterin által megkötött ásványianyagokból áll össze. Egyelőre nagyon keveset hallunk ezekről a szervetlen ásványok okozta kockázatokról, pedig rendszeres ásványvíz fogyasztás esetén életünk folyamán kb. 40 kg kőzet megy át a testünkön.

Radioaktivitás

A felszín alatti vizek hosszú időt töltenek különböző kőzeteket és üledékeket tartalmazó vízzáró rétegek között, amelyekkel kölcsönhatásba lépnek, így a felszínre jutva jelentős mennyiségű radioizotópot hozhatnak magukkal.
A földkéreg anyaga átlagosan 4-5 g/t uránt és 10-12 g/t tóriumot tartalmaz, melyek radioaktív bomlási sorok elindítói. Az ivóvizek radioktaivitása döntően a geológiai környezetben felvett radontól és rádiumtól ered. A legmagasabb értékek a magas urántartalmú kőzetekben tárolódó valamint a föld mélyéről feltörő vizeknél fordulnak elő. Ezek a kiemelkedő aktivitású vizek a lakossági sugárterhelés egyik fontos összetevőjét képezik, ezért a fogyasztásra kerülő ivóvizekben megengedhető radon és rádium aktivitás koncentrációt sok országban előírásokkal szabályozzák. Magyarországon azonban nemhogy korlátozásokat nem vezettek be, de az ilyen irányú mérések is szórványosak csak.
A legtöbb ásványvízben természetes módon jelenlévő rádium és urán lenyelés után a csontrendszerben, a csontszövet felszínén és egyes belső szervekben halmozódik fel, ahol 10-15 éves lappangási idő után jelentősen növeli a rosszindulatú daganatok előfordulásának gyakoriságát. (Forrás: Földkérgi ivóvizek sugár-egészségügyi szempontjai - Debreceni Egyetem – Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézet Környezetfizika Tanszék)

Az ember nem azért fordult az ásványvizekhez, mert tartós fogyasztás céljából arra van szüksége, hanem mert felszíni vizeit olyan mértékben leszennyezte, hogy az megfelelő tisztítás nélkül már nem alkalmas fogyasztásra. Mind a szervetlen ásványok, mind az esetleges sugárterhelés példája azt mutatja, hogy óvatosan kell bánnunk a ásványvizek fogyasztásával, ahogyan minden más, az ember természetes közegétől idegen anyaggal.

Tisztított víz

Igazi megoldást továbbra is a felszíni vizek fogyasztása jelenti, megfelelő tisztítást követően. Nyugati és arab országok, illetve a legnagyobb világszervezetek évek óta kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy hogyan biztosítható a tiszta ivóvíz a lakosság számára. A tapaszatalatok rámutattak, hogy a legjobb hatásfokú és leggazdaságosabb víztisztítás a különböző víztisztítási eljárások kombinációjával érhető el. Léteznek már olyan háztartási víztisztító berendezések, amelyek többszörös részecske és aktívszén szűrővel kombinált szűrési mechanizmusa és a NASA fejlesztésű 0.0001 mikron méretű fordított ozmózis membrán segítségével a hagyományos mikro szűrők és aktívszenes szűrők hatásfokát sokszorosára növelve képesek káros anyagoktól mentes, tiszta ivóvíz előállítására.

A háztartási célú minőségi víztisztítók megjelenése előre vetíti a képet, amikor minden háztartás maga állítja elő a tiszta ivóvizet, feltehetőleg továbbra is a vízművek által központilag előkészített és ellenőrzött háztartási célú vízből, a valóban emberi fogyasztásra szánt kis vízmennyiség otthoni utószűrésével.